VIHAR ÉS FA

Kóbor gyermekem hazajött:

Kicsi Békességem

S a fák és a záporos vihar

Nagy egyességét nézem,

Csókos csatáját bámulom.

Hogy kelleti magát a fa,

Hajlong erre-arra

S hogy bízza rá magát odadón

Mégiscsak a viharra,

Ki zordan leplez vágyakat.

Békesség, kicsi gyermekem,

Maradjunk mi eggyütt:

Bomoljon a fa meg a vihar,

Mi csöndben leselkedjünk,

Hátha betoppan valaki.

Hátha vihart hoz valaki

Viharnál is jobban,

Lombosnak érzem a lelkemet

S az Élet szíve dobban

Ott künn és a szivemben is.

S ha elfutsz, kóbor gyermekem,

Újból visszavárlak,

Addig viharral ölelkezem

S nem árt ez igazi fának

S aztán itt maradsz: gyermekem.