VII. ÁTKOZOTT SZIV...

Átkozott sziv,

Mert igy megvetetted,

Hamisnak itélted

Azt, ki vólt hiv!

Ezt bérem,

Ösmérem,

Ah szemérem!

De boszúmat állom,

Ezt elhidd, nem álom,

Ontom vérem’.

Magnes vóltál,

Midőn késérgettél,

Titkon édesgettél,

Hóditottál,

Tetszettél,

Kedveztél,

Még megcsaltál;

De látom: gyémántra

Akadtam, aczélra,

Gyilkos vóltál.

Azért égek, -

Nem minden hitetlen

Lesz olly istentelen.

És szeretek;

Újobban

Föllobban

Én szerelmem,

Találok olly lángra,

Ki néked revántsra

Lészen tüzem.

Dicsekedjél,

Hogy csaltad szívemet,

El ólttad tüzemet,

Csak kérkedjél!

Megvetik,

Nevetik

Maskarádat,

Árnyékért szenvedni,

Bolondúl szeretni,

Senki sem véll.

Értem czélját, -

Mert ez mind irigység,

Szived boszúval ég -

Ez fortélyját;

Melly hiv vagy,

Melly szent vagy,

Azt állitod;

Sok ezret imádtam,

Igy rád nem szorúltam,

Gondolhatod.