VII. [DÉLELŐTT...]

Délelőtt - ezt ritkán látom -

úgy megszépül rossz kabátom.

Sápadt arcom napba néz

és az ucca fütyörész.

Oly fehér az uccajárda,

mintha rajt csak álom járna;

álom járna egyedül,

mely langyosan hegedül.

És sötét szivemre omlik

mindenféle tarkaság.

Furcsa táncos figurákban

forganak a csacska fák.

És a fényes boltok öblén

súgó szemű asszonyok,

ez életnek szép babái,

cifra csengők, ostorok.

Álmélkodva, halkkal lépek,

halkan lépek, mint a pap,

ki legelső szentmiséjén

reszketve imába kap.

Halkkal lépek s meglóbázom

avitt emlékfüstölőm;

s száll a füst és száll az illat

himbálózva, füstölőn.

Hát ez itt a színes élet,

mely összeforr s szerteszéled:

a halálos jegygyürű?

Borzasztó és gyönyörű!

Itt szórtam el annyi ékem,

itt találtam üdvösségem

s itt vesztettem újra el,

mely most zsongva rámlehel...

Egy leánynak, örökszépnek

emlékeit elhozom.

És kerülve mindég beljebb,

már hozzátok tartozom:

finom urak s nők, ti szentek,

ti bolondos kis csigák;

szeressétek egy-két percre

az élet borzadt fiát.

Én alunni szoktam máskor,

míg ti élve éltek itt.

Álmot forráz a szememre

a nap s ontja élveit:

szűz nyugalmat, tiszta békét,

sebhetetlen vérverést.

De ma kirántom szivemből

nyugalmam, e cifra kést.

Ó, az ucca, táncos ucca,

újabb álom, ópium!

Hogy mulat és hogy nevetgél

ilyen vén fakó fiún.

És a házak milyen büszkén,

karonfogva állanak,

porig égett szívek üszkén

drága mívű álfalak;

mert mögöttük kis szobákban

száz riadtság s döbbenet;

mert mögöttük száz szobákban

kis viaszláng integet:

itt van, itt az ucca vére,

sebes csöndben megeredt,

míg ti holtra alkudoztok

csókkal uccát meg teret.

Ezer szoknya bomlott kelyhén

nehéz szalag: ólmos bor.

És szűkülve és tapadva

ring ezer sötét csokor.

Ringva reng a selyemszoknya,

rengve ring az életünk...

Ó, te ucca, ucca, ucca,

szép halotti énekünk!...

Délelőtt - ezt ritkán látom -

hogy megszépül rossz kabátom.

Sápadt arcom napba néz

és az ucca fütyörész.

Oly fehér az uccajárda,

mintha rajt csak álom járna.

Álom járna egyedül,

mely halálba hegedül.