VII. OH SZENT JÁNOS! TE BIZONYOS...

Oh szent János! te bizonyos

Hirnév bajnokja!

Böcsületnek s jó hirnévnek

Nagy pártfogója!

Ments meg a rosz nyelvektűl.

Gyalázó emberektűl,

Kisebbségtűl

Rövidségtűl,

Ments meg ezektűl.

Szent gyónásnak, szivtitkoknak

Hiv megtartója,

Szentegyháznak s martyroknak

Vagy uj példája!

Nepomukban virrada

Csehországnak csillaga.

Még nem törtint,

Titkokért kint

Ki (v. Igy) szenvedt volna.

Az király bár minden kint már

Rajtad követett,

Mindenekre s igéretre

Semmit ki nem vett;

Végre az Moldva vize

Volt halál kinos ize;

Bevettetett,

Ölettetett

És temettetett.

Megmutatja s bizonétja

Ártatlanságod

Öt csillagja, vizen lángja

Állondóságod.

Gyalázatot szenvedtél,

Mégis így tündöklöttél,

Szent titkokért

És hivségért

Nagy szentté lettél.

Pátronusom! légyen jussom

Nagy érdemidben!

Őrizz kérlek, meddig élek

Böcsületemben.

Kigyó nyelvek fullánkja,

Ne ártson gonosz lángja!

Légy vezérem

Még azt érem,

Látlak egekben!