VII VÉN OROSZLÁNY, VADDISZNÓ, BIKA, SZAMÁR

A vén erőtlen, beteg oroszlány már bizony

Halált várt, amin régi ellenségei

Örűltek, s hogy bosszújokat kitöltenék,

Meglátogatták. Első volt az erdei,

És hegyes agyarral rajta nagy döfést döfött;

Jött a bika, s szegény párán nagy bökést bökött:

S elment. Messzéről látta mindezt a szamár.

Előjött, és nekibátorodván homlokát

Megrúgta. A nagy vad, midőn, úgymond, imént

Amaz jelestek bosszontottak engemet,

Nehezen szenvedtem; tőled, természet buta

Fajzata, hogy tűrnöm kell ezt a bosszús rúgást

Én úgy tekintem, mint a kétszeres halált.