VIII. A pozsonyi ligetben

Itt vagyok újra, itten!

S te még a régi díszben

Állsz, én szép ligetem.

Utaidon bolyongok,

S a virágok, a lombok

Mind összesúgnak: Ismerem!

Hajdan, tavasznapokban,

Gondtlan’ itt bolyongtam,

Ez árnyas útakon.

Itt járt kaczagva szépem;

Nevét hány fába véstem!

Itt írtam én első dalom’.

E fák alatt viseltem

Bánattal szivemben

Fájdalmat édeset.

Itt olvastam szemében,

Hogy értem ég, csak értem;

Itt ujjongtam: Szeret! szeret!

S itt, ez a pad tudója,

Hány meglesetlen óra

Kinálta élveit.

Volt szeretőm, barátom,

Ifjú szivemben álom...

Itt éltem át a mennyet, itt!

Óh, hol vagy drága hajnal

Legelső súgaraddal?...

Hová, hová levél!

Hol vagytok, édes álmok?

Mit súgnak a virágok?

Csitt, csitt, a lomb miről regél?...

Ah, álom, álom, álom!

Azt mondja, ifjuságom

Mulandó, hűtelen...

Szép ligetem, virulj csak,

S te szív, álmodd a multat

Még egyszer át s légy csöndesen.