VIII. NEM ÁTKOZLAK...

Nem átkozlak, te csalfa tündér,

Hogy ifju szívem kiraboltad,

Te még ragyognál, tündökölnél,

Siratlak én, mint egy halottat.

Nem átkozlak, csak eltemetlek;

Nekem te meg vagy halva immár;

De így is, halva is szeretlek,

Nagyobb szerelmem kínaimnál.

Sírbolt leszek, magamba zárom

A hideg arcot, hamvas ajkat,

És mélyen a szivembe ásom

A szűzi testet, szűzi hamvat.

Nem átkozlak, te csalfa tündér,

Hogy ifju szívem kiraboltad,

Habár a síri éjbe tűntél,

Szeretni foglak, szép halottat.