Viktor keresztfiamnak

Ha nézek eltünt éveimre:

Gyermek szeretnék lenni, mint te.

A gyermek idvezül csak itten,

Mert üdvről még fogalma nincsen.

Nekem már volt; - a napba néztem,

Attól látok mindent sötéten.

Az üdvek magasát kutatva,

Lebuktam a mély kárhozatba.

Ha néked is kell majd czipelned

A rád szakadt élet-keresztet:

Ne állj meg sorsoddal vitázni;

Megbírni tudjad, nem lerázni.

Ne lépj nyomomba; légy te bölcsebb.

Panasszal napjaid’ ne töltsed.

Ne légy telhetlen vágyaidban;

Vedd a világot úgy a mint van.

Dolgozzál, és lesz pihenésed.

Üdvöt ne hajszolj, és eléred.

S az életárja bárhogy is forr:

Neved nem lesz hiába Viktor.