VILÁG MEGOKOLT ÚTÁLATA

Nincs itt semmi szép, mert nincs igazság,

Kenyér-anyót veri az alkohol.

Elvonult a szép lélek-magasság

S ifjú apácaszívként haldokol.

Don Quijottként girhes koronánkon

Okos Panzákkal harcolunk s bután.

Nincsen illat sehol a világon,

Hullák rothadnak Volgán és Dunán.

Ó az Ember!! - hagyja karosulni

Az eszmét a butaság szöllején.

S mint ki vágy Krisztus sebébe nyúlni,

Ugy undorodok magamtól is én.

Aromaként öleli itt minden

Magába át a gyűlölet-ködöt.

Nagyon útálkozhatott az Isten,

Hogy ilyen csúnya planétát köpött!