Világ világossága

Magas állványon nyitott Biblia -

Mögötte szikár gyertyaláng lobog.

Ember sehol.

Ez az Ige -

Akit talán mindenki elhagyott.

Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -

Ez az Ige -

Világ végén talán,

Vagy kezdetén.

Úgy érzem most:

Világ végén talán.

Ez az Ige:

Társtalan Fölség, fölséges Magány.

Ki bírja ki?

Ember nem bírja ki.

Poéta ki nem bírja.

Ezt a magányt. - -

Csak a Világ Költője,

Ki verseit a végtelenbe írja.

Ez az Ige.

Nem a megszokott kép.

Nincsen gyülekezet.

A családi kör nem üli körül.

Nézd, be szikáran lángol,

Félelmesen világol.

Önmagának örül.

Világok tornyosodtak fel Öléből

S vissza világok hullanak Ölébe.

S nézd, mily magára van:

Még egy szerzetes sem hajol fölébe.

Költő, - ha egyszer minden elhagyott,

S nyitott lelkeddel magadra maradsz,

Magadra, mint a nyitott Biblia,

Magas polcon és olvasatlanul:

Szövétnek légy, ki ég,

Önmagának elég -

S egyedül lenni Istentől tanul.