Vile Potabis

Szerény borral kínállak íme

nem Szekszárd régi lángbora:

ennek világosabb a színe

és szelídebb a mámora

de mégsem altató, butító

s nem durva főleg, s nem hamis

s vélném, baráti körben itt jó

olykornap ily olcsóbb bor is.

Kertem bizony már járta féreg

pár tán még most is benne rág:

de rohadjon a régi kéreg:

adott új vesszőt - új világ!

új vesszőt, mely bár fája vérez

lombja rozsdátalan kihajt:

új vesszőt, amely meg sem érez

most semmi férget, semmi bajt!

Új vesszőt, melynek bár gyümölcse

savanyúbb a tavalyinál

elég hogy kádamat betöltse

és nektek enyhülést kinál,

ha szátok ízét ronda karcos

rontá vagy édeskés barack -

s nekem erőt új kapaharchoz

veletek, gyűvötény, tarack!