VILIRŐL

Üldögélek a Nagyerdőn,

Elhallgatom elmerengve

Nyírfalombok zizzenését.

Ó, mikor még együtt jártunk

Nagyerdei nyírfák árnyán,

S úgy hittem, hogy leveleik

Örömükben csodanótát

Tapsolnak ki lágy tenyérrel.

Most is itt vagy. Érzem, érzem.

Bár nem látlak, itt kell lenned,

Itt nevetgélsz új pároddal

Valamelyik nyírfa árnyán.

S míg leszáll a lila alkony,

Messzi nyírfák rám sziszegnek,

Görbe törzsük megvonaglik,

S mintha mind-mind egy-egy nyelvét

Mennyre öltő kígyó lenne...