(VILLÁM KARDOK KÖZT...)

Villám kardok közt háborgó Hunnia térén

Szült fiai jeles Árpádnak, sokféle viszontság

Dúló vészeinek fegyverrel visszaverőji

Hajdan, - most fetrengők rút puhaságnak ölében.

Hajdan sok nemzet rémítő ostori, mostan

Nemzetség tagadók, kifajult csúfsági világnak.

Mint szél törzsökitől a féreg rágta gyümölcsöt

Elveti, ugy titeket más útra csavar követéstek

Gondatlan szele. - Vizsgáljuk, mi jelesre vetődtél,

A bő plundra midőn gyengéded testedet, és a

Fecske farok módjára szabott frakk kezdte födezni

S a csoszogó papucsok védették lábodat? - Úgy-e

Majma levél a németnek csoda öltözet által,

És szived is veled, oh nyomorult megváltoza, hogy már

Mindent ami magyar Hősekre felille, tehozzád

Méltatlannak vélj. - Tündérek gyermeke, kényes

Úri személy, ékes termet, de velője hibázik.

E szép fajzatnak, ki csak hogy maga élje világát

Míg lehet, a szerzett javakat pazarolja magának

És nem lelkének kíván használni, hogy annak

Kincse legyen megtartva Hazája javára, - de inkább

Még egy pár papucsot vesz ezen, mert látni akarja

Jártában, mint fárad egyéb Hazabéli, - nevetve

Nézi, de amikoron kifogy erszényével hatalma,

Cifra ruhájának még akkor látja sok hasznát.