VILLÁMOK SZERETŐJE

Ördög röhög és Isten sír belőle,

Pap és csibész a villámok szeretője.

Mindig beszél: „Mondd, testvérem, nem alszol?”

S legszebb álmában kenyérhéját majszol.

Búzát vet s hideg csillagokat gyomlál,

Korgóbban korog húsz dühödt gyomornál.

Hordókra áll és templomokba tér be,

De vasgerincű és még nincsen térde.

Ha szép idő van, a földeken fekszik,

Csak ritkán békít, csak ritkán verekszik.

De fergetegben hegyormokon állva

Villámszivét az éjszakába vágja.

S mig ember, barom, fa szelíddé retten,

Boldogan sír a megtárult egekben.