VILLANY

Mikor már minden szín elillant:

este felsrófolom a villanyt...

Tinta... toll... papír... bús sorok...

És aztán terád gondolok...

S hajnalban, mikor szegény, fáradt

szívemmel vágyódom utánad:

könnyem fut át a sok soron...

És a villanyt lesrófolom...

Ne nyújtsd ki messzire karod,

mert semmit sem találsz, s kifárad!

S a szerencse?... csak talmi kincs:

rossz vendég, ki halálig várat...

A messziség virágait

csak hagyd te tűzpirosra érni!

Csak az árnyékokat kutasd,

ha a színt akarod elérni...