VIRÁGOS

Virágos fák közt ballagok,

Feleségemhez ballagok,

Kinő a földből már a nyár,

Feleségemmel vár a nyár.

Fényekkel ott a küszöbön,

Szívemmel ül, mint küszöbön,

Komoly örömmel énekel,

Erős urának énekel.

„Neveltem kövem patakon -

Ne bujdosódj már patakon -

Csobogott nap mint nap a víz,

Tiszta már kövem, mint a víz.

Sokat kerested, tiszta vagy,

Tornyunkat rakni való vagy;

Lakom szivedben, én uram,

Gyere már haza, én uram.”

Hivj csak, hivj, kedves, én megyek,

Zászlókkal, zenékkel megyek,

Mikorra kedved könnyet ér,

Akkorra urad odaér.