Virginitas

Szűzebb szivet e sáros élet

Nem dobogtatott még soha,

Mint az én szép, szomorú szívem,

Mely él vérezve és szelíden,

Melynek e tájék Golgota.

Fehér szépségek tisztasága

Ragyog szívemben csendesen.

Megyek a sápadt olajfáknak

Nemes, nagy árnyán s e világra

Alig vetem tekintetem.

Csak a bús csillagokra nézek

És boldog nem leszek soha,

Csak más, jobb táján e világnak.

Ó engem oda sírva várnak

S hogy itt maradtam még, csoda!