VIRRASZTÓ

Sorsmorzsoló, késő éjjeli órán

meglibbennek a vörös paplanok

s a világ minden álmát rámbocsátják -

rám, ki ilyenkor is ébren vagyok...

Hogy is alhatnék, mikor minden alszik!

A virrasztással tán megváltom én

a földet, mely pöffeszkedőn tivornyáz

tavasztól s téltől elcsent fénykörén...

Ilyenkor nyíl meg előttem a katlan,

melyben a bűnök vörös lángja forr;

az aljas vágyak és a fenkölt vétkek

nagy hordójában érik most a bor...

Ilyenkor feni testvérkéz a tőrét

az álom pengő köszörűkövén;

ilyenkor hagyják ott a szeretőket

a gyilkos kéjek leperzselt füvén...

Ilyenkor lesz megvadult elefánttá

az ártatlan és csöndes kis szunyog;

gyilkolni is tudnának ilyen órán

az álompártás szűz-menyasszonyok...

Királybul hóhér lesz ilyenkor éjjel,

szegénybül gazdag; költőbül pedig

egy szárny csupán, amely az ébrenlétnek

őrjítő tornyáig emelkedik...