Vissza

By Sándor Reményik

Én nem tudom: hova.

Én nem tudom: mire.

Én nem tudom, hogy ki után.

Csak vágyom, vágyom - -

Talán egykor élt életem,

Talán sosem élt életem után.

Vágyom, vágyom -

És nem tudom, e vágy

Előre néz, vagy vissza:

A reménység, vagy az emlékezet

Felbuzgó talajvizét issza.

Vágyom, vágyom - -

Én azt hiszem, hogy vissza.

Így vágyhatik a kinyílt és csalódott

Virág bimbókorába -

Így vágyhatik a meglett és megrendült

Férfi gyermekkorába -

Így a kipattant rügy a fába vissza -

Így a fa gyökerébe -

Így nemzet a talán valaha volt,

Talán sosem volt ősi dicsőségbe -

Így vissza, vissza

Egyetlenegy nagy fehér békességbe

Az össze-vissza tarka sokaság -

Istenbe vissza,

Vissza, vissza

A teremtett és megromlott világ.