Visszatértem

Ma visszatértem. Régen vártak ők már,

A tél ágyában álmodó mezők,

A koszorús hegyek, a szőke felhők,

Mint tékozló fiút, kerestek ők.

Én ázó őszben és keserű télben

Az alacsony falak közt, éberen

Rájuk gondoltam fázva és remélve,

Míg sírva égett hamvadó szenem.

Ma visszatértem. Szívemet kitártam

És késő vággyal átöleltem őt,

Az őszök és telek száműzetésén

Esdőn idézett gyönyörű mezőt.

Ólmos napok ónsúlya mind lepergett,

Feküdtem ágyán s ő egy lett velem.

S a napra gondoltam, ha majd fölöttem

Halkan rügyezve gyöngyvirág terem.