VITKOVICS MIHÁLYNAK [2]

Mint a Tavasznak kis füve, melly magát

A durva dértől félti; ha rá tekint

A Nap, feléled, s kezd örülni

Jobbadon élete életének:

Szintúgy Virágod verseidet (noha

Nagy s mély siralmmal zengenek), éltető

Napfény gyanánt szemléli s érzi:

S tégedet e köszönettel áld meg.