VÍZ-DAL.

Agyzavaró bor félre előlem!

Életadó fris víz italom,

Tőle vidúl a lankadozó test,

Tőle nyer éltet játszi dalom.

Míg sokat a bús pince-homályban

Vészteli kedv kap karjaira:

Én leterűlök szomjamat oltó

Hűs patak árnyas partjaira;

Ott az ujító nedvet iszom; majd

Benne füresztem tagjaimat;

Csöppjeitől a víg elevenség

Szállja meg izzadt homlokomat.

Fellobog a bor lángerejétől

A kizsarolt kedv s életerő,

És e becses kincs égve enyészik,

Unt napokon bajt hozva elő;

Tiszta vizemtől éber az elme,

S vídor egészség futja erem;

Gyógyszerem a víz, tőle hanyatló

Életerőmet visszanyerem.

Látom, esőtől éledez a tér,

Díszkoszorút nyer fű, fa, virág,

Tőle tenyészik s hozza gyümölcsét

A kikiáltott hírü borág.

Nékem is - a szép májusi reggel

Messze lakomtúl hogyha kicsal -

Erdei forrás tiszta öléből

Kéjeket ád a biztos ital.

Munka ha fáraszt s nyári melegben

Hő ajakimhoz vágyva viszem,

A Tokaj ormán szűrt csodanedvet,

S véle barátit, csak nevetem.

Habkebelű lány! nézd, mi sietve

Fut le előttünk a patak-ár,

Tölts poharamba tiszta vizébül,

Míg zivatartól nem lepi sár.

Rózsakorú lány! így fut az élet,

Szedni siessünk báj-örömit,

Folyja el ajkam csókjaid árja,

Hogyha szerelmem lángja hevít.