VÍZ...

Ne áltasd magad, ember, azzal, hogy hús a tested

és hogy e húson dicsfény a forma s az arány!

E duzzadt húsvirágot ne dédelgesd, e restet

az ágyak melegében s fűszeres lakomán!

Ne láss te benne bálványt, ékkővel díszitettet,

síkos gömbölyűsége ne légyen mámorod!

Mert jaj, az élet kurta! Lakomád végigetted -

s kínlódván megimádott húsodat vádolod!...

Nyelvedre feltolakszik a poklok undok szitka,

szemed kinyitván látod, hogy tested puszta víz!

Miazmákkal vegyesen hol sűrű, hol meg ritka;

hol sápatag savó csak, hol nyúlékony csiriz!...

Víz... csupa víz vagy, ember! Vizeknek bő edénye!

Mely folyton telik s csordul és cuppog, mint a sár.

És bár, ha ananász is kortyod isteni fénye -

arra is csak a poshadt mocsárnak sorsa vár!

Vizekkel telitöltött, felpuffadt hasu tömlő:

ember, csak ennyi vagy te selyem s daróc alatt!

Az életed: egy vízcsepp - vizekben tovaömlő,

mely tengerekbe hömpölyg, s nem lel sehol falat...

Büszkévé hogy tehetne szürke vízi mivoltod?

Nézd a porospecsétű palacknak óborát!

Amellyel vizenyős szomjad oly gyakran oltod:

az üveg-börtönében megérett legalább!

De te?... Még akkor is, ha óriás torz-madárként

erőszakos kezeddel szeled a levegőt:

néhány liter vized, a testedbe bezárt lét:

az romlik avas lévé meg mindenekelőtt!...

Ember: te szürke vizek s kocsonyák tömkelegje,

lelked figyeld, ne tested, a lomhatag herét!

Akkor talán majd büszkén és fénylőn fenn lebegve

köszöntheted a Holdnak s a Marsnak emberét!...