Vizek, vizek...

Vizek, vizek:

zengjétek szörnyű bánatom,

vigyétek a gyászhírt tovább csak,

a mormoló nagy óceánnak,

hogy éget a könny, fájdalom...

vizek, örök vizek!

Hegyek, hegyek:

ti büszke sziklapaloták,

kecsegjen az erdőtök orma

nagy búm alatt, szörnyen csikorgva,

míg sorvadok magam tovább...

Hegyek, örök hegyek!

Tüzek, tüzek:

kerengő gömbök, lángfolyók,

szikrázzatok, s a kormos űrbe

írjátok a búmat letűnve,

mert eltűnök, mint a homok...

Tüzek, örök tüzek!