VŐLEGÉNY EMLÉKKÖNYVÉBE.

A boldogság oly közel már,

Melyet esdél nyugtalan,

Oh, a hű nő birtokával

Minden, minden adva van.

Merre a sors vak szeszélye

Menni késztet: ő követ,

S útadon megsejti jókor

A kihányott tőröket.

Szerencsétlen, üldözött vagy

S bukva egy botlás miatt,

Tudva sűlyedsz kocka, bor közt:

- Ő szeret, félt és sirat...

Csak ő nem fog szégyenelni,

Míg előled más kitért;

És nem teszen szemrehányást,

És nem vádol semmiért.

Bajt feled, - s a bántalomnak

Tűri uj meg uj sorát...

- Egy van, egy bűn van csak, amit

A nősziv meg nem bocsát.