Vonaton, forró délután

Az utasok feküsznek, mint a hullák.

Azt gondolom magamba hallgatag:

Mi lenne, hogyha élne kisöcsém most

s én ott feküdnék lenn, a föld alatt,

a föld alatt, hol nem virág fogadna,

de féreg, pondró rágna millió,

s nem ismerném a kedves drága testét,

mely édesebb, mint méz, tej és dió...