Vonaton, Tátra felé

Világ, világ, mily gyönyörű

tudsz lenni, és milyen csunya!

- Még szép volt reggel, bár a Tél,

mint egy levetkezett tavasz,

csontig mezítlen és kacér...

De jött a hó, s régi Hegy,

a Három Hegyek elseje!

(Világ, világ, mily gyönyörű

tudsz lenni, és milyen csunya!)

A hegy, a hegy a régi még,

noha, úgy vélném, a fenyők

rosszkedvűn rázzák águkat.

De nem! cukros kép, elcsuszó

Karácsony-ábrák, szenvtelen!

(Világ, világ, mily gyönyörű

tudsz lenni és milyen csunya!)

...És mord zsivaj, szoros kupé,

s a nyelv... s a táj is... idegen:

csunyább (vagy szebb?) mert másoké.

Ily könnyű, otthonos vidék,

elkenni ismert arcotok?

Világ, világ, mily gyönyörű

tudsz lenni, és milyen csunya!

(Nevükből vetkezett csucsok!)

De mindegy! élek és futok!

Név, ember, birtok, balgaság!

Övék? Miénk? A hó vakít

s már mámor ez a hóderű!

Világ, világ, mily gyönyörű

tudsz lenni! (Mi vagyunk csunyák.)