Wagner Rikárd

Fréja fejedre

Fris koszorút fon.

S Walhalla virányin

Amrita vár.

Itáliában ért el a halál,

Ki germánoknál germánabb valál.

Velencze, régi nagyság, fény regéje!

Te láttad, mint borult homály szemére.

Tengerhullámod viszi szét a földnek:

Nem dobban Wagner büszke szíve többet!

Megbűvölt engem is varázslatod.

Fülembe zengtek régi századok.

Láttam Szigfrídet, Krimhild bosszuját,

Tannhäuser lángját, Hollandid buját;

Az álmatag szemü Szentát s szerelmét,

S Elzát, kinél nincs bájolóbb, se szendébb.

Szállj, szállj Odinhoz! Zengő álmaid

Behangozzák a föld határait,

Királyi koronák törékenyebbek,

Mint legkisebb betűje nagy nevednek,

S a hova útja nincs csak égi lángnak:

Te oda szállsz; Beethoven, Goethe várnak.

Fréja fejedre

Fris koszorút fon.

S Walhalla virányin

Amrita vár.