Washington

Háború van Amerika földjén.

Két hires nép: angol s francia

A népeket koncokul tekintők,

Szokás szerint marakodnak rajta.

Megesküszik Amerika népe,

Hogy szabad lesz, bármi legyen ára.

Megválasztják Washingtont vezérül,

S szót fogad honának jó polgára.

Áll a harc, s az együgyű szerencse

A zsarnok-erőre mosolyog.

Nemes harag s szégyen futja végig

Az ifjú vitéz tábornokot.

Be akar rohanni a halálba,

De föltartja néhány jó barátja,

S szót fogad - mert népe úgy akarja -

Amerika legnemesb polgára.

És mig a tél sötét fátyolával

Elaltatta ellenségeit,

Ő szent buzgalommal készitette

Győzelemre elszánt hőseit.

És mire a szép tavasz megtermé

A koszorút győztes homlokára,

Amerika szabad volt! - Legyőzte

Zsarnokait legnagyobb polgára.

S elnökéül a szabad hazának

Megválasztják polgártársai.

Kétszer elfogadta; harmadízben

Nem találták őt barátjai.

“A hazának gazdálkodni is kell

S fölépítni, mit ledúlt csatája.”

S szántott-vetett, épitett békében

Amerika legnagyobb polgára.

- Ezerhétszáz kilencven kilencben,

Bevégzendő a nagy századot,

“Fáradt vagyok” - gondolá magában -

“Itt a perc meghalni”, és nyugodt

Elégülten saját két kezével

Elsötétült szemeit lezárta,

S meghalt, rá se gondolván, hogy ő volt

Amerika legnagyobb polgára!