X. Fogy a sugár

Fogy a sugár; életnapunk

Hevét veszíti; nem csoda!

Annál gyorsabban hervadunk,

Ha árnyékunk nem volt soha.

Szivünk kialszik csendesen,

Mint hamuvá égett parázs.

Ah, ez többé nem szerelem,

Csak gyönge végső lobbanás!

Lassú haldoklás életünk;

Szerelmünk hervadó virág.

S már csak részvétet érezünk,

Ölelve fonnyadt Perditát.