X PREDIKÁLÓ FARKAS

Abban az üdőben egy farkas kihirdeté,

Hogy ő predikációt akarna tartani,

Amillyent még soha nem hallott lúd, kácsa, tyúk;

Ezeket leginkább hívta s kérte meg. Helyet

Nevezett falu végén egy horhost, mellyet körűl

Állnak sűrűen két részről nagy és kisebb

Fák; a meleg ellen őket megvédelmezik;

Tehát felesen jelennének meg délután.

Nagy számmal öszvegyűltek s letelepedtenek;

Az ordacs is előttök bojtos farkát alá

Veté farának, és rátartósan szólala:

Minthogy mivel ma ti közöttetek vagyon

Első szerencsém lennem, örvendek igazán.

Oh, vajha minekutána már illyen szoros

S meghitt barátság támadott köztünk; soha

Azt a gonoszság nyelve fel ne bontaná!

Nemde nem itt e lomboknak árnyékán kies

Hely vagyon, akár nyugvásra készűlünk, akár

Sétálni? S ti még oh szerelmes hallgatók!

Nemde nem is kóstoltátok, nemde nem is, nem is,

Nemde nem is e boldogságot! Sajnálatos

Előttem ügyetek, ti faluk szép állati!

Jobb állapotra méltó szárnyas állatok!

Úgy-e tehát szót fogadtok már ezután, mihent

Én hívlak, avagy társaim, kik itt velem

Ülnek, benneteket emberségesen, noha

Titkon, szólítnak; a büdös s füstös falut,

Kivált midőn a rekkenő hévség süti,

Miért ne váltanátok fel tisztább s kegyesb

Erdőkkel. Ez beszédemnek volt és leszen

Legelső része. Igy szólt, mert a hallgatók

Szárnyokba dugták orrokat, s elaluttanak.

Ekkor társaival a farkas nekik rohant;

Kit ölt, kit fojtott, kit falt, kit szétszaggatott.