XCI PÁRDUC ÉS SAS

A sas hallotta, hogy a párduc jó illatú

Állat, tehát jó volna husa is, gondolá;

Kivánt belőle enni, de magát ellene

Erőtelennek látta, mert elveszteni

Akarta. Szerencséjére egy vén róka jött,

Kinek így szóla: Te, ha megsegítesz engemet,

Azaz, ha nekem jó, s nem nehéz módot mutatsz,

Amelly szerént a vad s kegyetlen párducot

Elejthetem, nyersz tőlem sok ludat, tikot,

Vad s házi récét, et cetera: Te, tanult, ravasz,

Szóval, nagy mester vagy; s azért benned bizom.

A róka, minekutána megvolt a kötés,

Így tégy, mond: amelly forráshoz jár oltani

Szomját, tégy oda nagy sajtár bort; azt igen

Szereti, s megissza, s tőle részeggé leszen:

Ledől lábairól, s mint holt dög földön hever;

Ez nem nehéz mód, s én könnyebbet nem tudok.