XCI. ZSOLTÁR

Azki az fölséges Úrnak

Lakozik ótalmában,

És ez nagy hatalmasságnak

Nyugoszik árnyékában,

Ez illyen nyilván mondhatja:

Isten az én kővárom,

Ő életemnek ótalma,

És csak őbenne bízom.

Az vadásznak ő tőritől

Téged megment féltedben,

Az hamis nyelvek mérgétől

Megótalmaz kegyessen.

Téged ő kedves szárnyával

Takargat és béfedez,

És az ő igazságával

Mint paizsval védelmez.

Nem leszen néked félelmed

Éjjeli irtózástól,

Szíved nappal meg nem ijed

Az röpölő gyors nyíltól:

Nem árt néked semmiképpen

Az éjjeli döglelet,

Az halálos dög délszinben

Néked semmit nem tehet.

Ha temellőled egy felől

Ezren elesnének is,

És tízezren jobb kéz felől,

Nem árthat néked mégis.

Sőt még nézelled kedvedént

Őket szemeid előtt,

Mondván: ő érdemek szerént

Ez veszél rajtok esött.

Somma szerint, az Istenben

Vetem hiedelmemet,

Azki ül az magas helyben,

Ebben vesd reménségedet:

És semmi kár téged nem ér,

Sem nem esel veszélben,

És minden gonosz hátratér,

Házad felé sem megyen.

Mert az ő szent angyalinak

Megparancsolta nyilván,

Hogy téged ótalmazzanak

Minden te utaidban.

Ezek tégedet nagy szépen

Ő kezekben hordoznak,

Hogy lábad ne üsd az kőben,

Olly híven igazgatnak.

Oroszlánon és sárkányon

Minden kár nélkül járhatsz,

Oroszlánkölkön és kigyón

Lábaiddal tapodhatsz.

Mond Isten: őtet megtartom,

Mert engem szívből szeret,

Én őtet megótalmazom,

Mert dicséri nevemet.

Mihelt hív könyörgésében,

Őtet menten segétem,

Véle leszek szükségében,

Kiből hamar kiveszem,

És nagy dicsőségre őtet

Emelem, magasztalom,

És az én segedelmemet

Őnéki megmutatom.