XCIII PARIPA ÉS SZAMÁR

Egy paripa, ki cifra cafrangban kevélykedék,

A sok dolog alatt eltörődött és fogyott

Szamarat előtalálván, neveté s felrugá;

De nem sokára nyargalásban megszakadt,

És a mezőre gazt s trágyát hordozgatott.

Neki a szamárka víg nyerítéssel: Te vagy,

Szóla, te nyalka! s amaz elpirulván hallgatott.

Senkit ne vess meg. Senki veszedelmén buta

Szamárként ne kacagj; gondold: Emberek vagyunk.