XCIX. ZSOLTÁR

Az Úr országol

És regnál nagy jól,

Az nép megrémül,

Hogy ő ottfönn ül

Az kérubimon,

Ki előtt nagyon

Félnek és rettegnek

Ez földön mindenek.

Nagy az Úr Isten

Ő erejében,

Az Sion hegyen

Minden népeken

Vagyon hatalma.

Őt minden áldja,

Mert nagy az ő neve

És dicső szentsége.

Ez erős Úrnak

Mint jó királynak

Nem kell hamisság,

Csak kell igazság.

Jó ítéletöt

Az Jákobval tött,

Kit ő igen szeret,

Mint választott népet.

Istent áldjátok,

Magasztaljátok,

Hajtsatok térdöt

Zsámolya előtt,

Mert az szentséges

Áron és Mózes,

Az ő szent papjai

Könyörgöttek néki:

És az Sámuel

Könyörgésével

Istent keresé

Nagy szükségébe.

És kérésekben

Meghallá Isten,

Megadá nékiek

Azmit tőle kértek.

Fönn az fölhőben

Oszlop képében,

Őköt vezérlé

Az puszta helybe,

Kik ő törvényét

És szent igéjét

Híven megőrizték,

Frigyét kedvellették.

Meghallád, Isten,

Ő kérésekben,

Hozzájok térél

És megengedél

Kegyességedből.

De hogy bűnökből

Ők ki nem térének

Megbüntettetének.

Áldjátok őtet

Mint Istenünket,

Térdet hajtsatok

És imádjátok,

Az Sion hegyén,

Ő lakóhelyén

Dicsértetik itten,

Mert szent az Úr Isten.