XCV. NEPTUNUS NÉPE...

Neptunus népe,

Választott szépe

Neked jöttünk áldozni,

Kit tűzszerelem

S heves gyötrelem

Eddig szokott lángozni.

Enyhits hiveid’,

Fonó sziveid’,

Légy hozzánk kegyes,

Itten kegyelmes,

Téged fogunk áldani.

Téged fogunk áldani.

Látod, borúlnak

Hozzád hódulnak

Serege sok nympháknak,

Mondják: betegek,

Szivtűl epednek,

Nincsen száma azoknak;

Légy sziveknek

S szegényeknek

Orvos istene és enyhitője,

Illyen beteg raboknak,

Illy szivbeteg raboknak!

Ezek lankadnak,

Azok bággyadnak,

Ezt sérti hét fájdalom;

Ennek fáj szive,

Azt csalta híve,

Gyötri sok aggodalom;

Igy könnyebbségét

És egésségét

Oltsa tüzeit,

Orvos vizeit, -

Ohajt szivdiadalom.

Nincs is nagyobb kin,

Mind a szives szin,

Ha nem meri mutatni;

Ezer mesterséget

Keress s szinességet,

Hogy tudhassa titkolni:

De ha kedvesse,

S igaz szivesse,

Van hamujában

S bár szikrájában,

Föll köll annak lobbanni.

Eztet próbáltuk,

Azért alig álltuk,

Hozzád ide jöhessünk;

Szánd sebeinket,

Tűzsziveinket,

Nálod megjelenhessünk:

Rád borúlnunk

És hódulnunk

Mind reménlnünk

Néked szentölnünk, -

Könnyebbséget vehessünk.

Könnyebbséget vehessünk.