XCVI. ZSOLTÁR

Énekeljetek, minden népek,

Új éneket az Úr Istennek

Ez földen őnéki minden

Dicséretet énekeljen,

Jóvoltát hirdesse mindennek.

Az pogányok közt dicsőségét

Hirdessétek jótéteményét,

Mert nagy és erős az Isten,

Hát inkább tisztelje minden,

Hogynem mint egyéb Isteneket.

Az pogányoknak sok Istenök

Merő bálványok, ha megnézzök,

De Isten mennyet teremte,

Nagy hatalom jár előtte,

Minden dolgai fölségessök.

Nagy dicsőségét látja minden

Az ő tiszteletes szent helyén,

Jertek tehát minden népek,

Adjunk hálát az Istennek,

Mert nagy az ő dicsőségében.

Az Úrnak dicsőség adassék

És az ő neve dicsértessék,

Adjunk őnéki hálákot,

Minden kedves ajándékot

Kapui előtt szent helyének.

Jer, menjünk az Úr eleiben,

És imádjuk figyelmetessen,

Templomában szentségének,

Tőle mindenek féljenek

Ez egész föld kerekségében.

Ne rejtsétek az pogányoktól,

Hogy ez nagy Úr Isten országol,

Ez földet megerősíti,

Hogy ne lehessen eseti,

Népét itéli igazságból.

Örüljön az ég hangossággal,

Az föld örvendjen vigassággal,

Az tenger zúgjon, az mező

Zengedezzen és az erdő,

Az Úr előtt nagy háláadással.

Az Isten eljő törvént tenni,

És ez földön mindent ítélni,

Ez világot igazsággal,

Az népeket tisztasággal

Itéli, s’ az jókat megmenti.