XCVII. NINCS MÓD BENNE, MÁSÉ LENNE...

Nincs mód benne,

Másé lenne

Eggy szivem, csak egyhez hív,

Ne higyj mindent,

Nem vagyok szent

Ugyan, de vagyok hiv sziv!

Pillantásid,

Gondolatid

Mindenben megfogadom;

Hogy tisztellek,

És szeretlek,

Mi haszna már tagadom?

Bár az halál

Előttem áll,

Azért én nem változom,

Habár élek,

Szegény lélek,

Ugyis hiven áldozom;

Sem föld, sem ég

Hogy ebben vég

Légyen, azt meg nem éri:

Ellenben azt,

Nem hiv s ravaszt

Az Isten is megveri!

Próba lettél,

Próbát tettél,

Mert régen próbáltalak:

Jól is tetted,

Megszenvedted,

Mostan azért áldalak!

Vélekedtem

S kételkedtem,

Aztat recognoscálom;

Néked ezzel

Hogy vétettem,

Már holtig revocálom.

Bátor sorsunk

Nehéz dolgunk,

De egymásért tűrjük el;

Szenvedéssel

S az üdővel

Kelhet ollyan csillag fel:

Eggy öröme

Lesz két szívnek,

Eggy nyugalma, eggy czélja!

Eggy élete,

Eggy értelme, (vagy: Itélete)

Nem lesz semmi fortélyja!