XCVII. ZSOLTÁR

Az Úr Isten regnál,

Ő az erős királ,

Kin mind ez föld örvendjön,

Minden sziget örüljön,

Fölhő áll előtte,

És homály környűle,

Ő törvénszékinek

És ítéletinek

Igazság ereje.

Tűz megyen előtte,

Mellyel ellensége

Szörnyen megégettetik,

És hamuvá tétetik,

Hírek sem lesz soha,

Az ő villámása

Fénlik világoson

Ez egész világon,

Az föld fél, ha látja.

Az Isten színének

Előtte az hegyek

Mint viasz elolvadnak,

Mert Ura ez világnak.

Hirdetik az egek

Mindenféle népnek

Az ő igazságát,

És nagy dicső voltát

Az ő hatalmának.

Hát pironkodjanak,

Kik bálvánt imádnak,

És tisztelnek képeket,

Kikre vetik szíveket,

Ti, minden Istenek,

Őtet tiszteljétek

Állván széki előtt,

Kit az Sion hallott,

És örült ez hírnek.

Uram, az Júdának

Leányi vigadnak,

Dicsérvén itéleted,

Mert magassan fölvivéd

Az te dicsőségöd

Minden népek fölött,

Minden isteneknél

Följebb emeltetél,

Nagy az te fölségöd.

Ti, Isten-szeretők,

Gonoszt gyűlöljetök,

Hamis cselekedetben

Hogy részetek ne legyen,

Mert az ő szolgáit

Megmenti híveit

Gonoszok kezekből,

Ő nagy erejéből

Megtartja népeit.

Szentihez világát

Nyújtja nagy irgalmát,

És az tiszta szívőek

Tőle örömet nyernek,

Szent hívek ez Úrban

Örüljetek vígan,

És az ő szentségét,

Dicsősséges nevét

Áldjátok mindnyájan.