XCVIII DARU ÉS VARJÚ

A daru és varjú szövetséget kötöttenek,

Ugy, hogy más madarak ellen a daru védené

A varjút; ez pedig jövendőt mondana

Amannak.

A szövetséges társak gyakor

Izben menének egy vetésre, s a magot

Kiszedék. A gazda nem szenvedhette teleke

Pusztítását, kiált szolgájának: Követ

Hozz ide! Daru, vigyázz, mond a varjú, s a darun

Nem történt semmi. Két nap illyen jól folya.

A gazda szemesebb lőn, és nem követ, hanem

Kenyeret parancsolt szóval, de valóban követ

Értett, s hozott a szolga. Jó lesből kövét

Parittyájából a gazda darura kilövé,

Ki nehéz sebében alig mentvén meg életét,

A varjú ellen támadott, hogy hallgatott,

És nem jelentette meg a veszedelmet neki.

Kérlek, bocsáss meg; mert én vétkes nem vagyok,

A varjú mondá, hanem az álnok, a csalárd

Ember, ki sokkal mást mond, és mást cselekszik.