XCVIII. MIT VOLT MÁR MIT TENNEM...

Mit volt már mit tennem,

Álnok hivtelen?

Tovább nem szeretnem

Gyilkos hitetlen!

Mert négy szemnek és két szivnek

Annyira hittem,

Hogy egy sziv lesz és két szem lesz,

Meg is esküttem:

Kegyetlen tyranna!

Mért érdemlettem?

Egy-két szóval szóltam,

Mit? megérthetted;

Ha bár titkos voltam,

Megitélhetted;

Titkossan lőtt egy pillantás

Eleget mondott,

Titkossan tett fohászkodás

Adhatott gondot:

Ezzel mit akartam,

Észrevehetted!

Nincs az irigységnek

Bizony hiv czélja,

S az hivtelenségnek

Ezer fortélyja;

De ez nálod csak mind mentség

És szinyes szentség!

Úgy van, az ki hamissan ég

S nincs benne hivség,

Nincsen minden szivnek

Olly kő aczélja.

Kiért szivem ége,

Lett illyen vége,

Isten hozzád már, már!

Illy gyászos ige

Ezt valaha nem gondoltad,

Én sem itéltem,

Jól esett miért nem fontoltad?

Mert hiven éltem,

Az csalárd sziv’ bére,

Ha nincs hivsége.