XII. Beteg vagy, azt mondod nekem,

Beteg vagy, azt mondod nekem,

Boldogtalan, bús gyermekem?

Én irgalombul azt kivánom:

Halj meg, mig ifju vagy, leányom.

Ne várd, míg fonnyadt lesz szived,

Mint ősz utóján a liget;

Mig lelkedből vad szenvedélyed

Minden világos színt kiéget.

Óh, kérjed inkább istened’,

Hogy most hunyhasd le két szemed,

Mikor még van szivedben álom,

S van mit siratnod e világon.