XIII. KINEK LEHET HINNI...

Kinek lehet hinni,

Ha nem ollyan szivnek

Az ki maga szivét

Hittel mondta hivnek?

Tőlem elpártola,

Másokhoz hajola,

Szerelme igy mula.

Azt gondoltam, előbb

A tenger kiszárad,

Az nap lovaival

Ellankad s elfárad:

Mintsem ezt megérjem,

Eltörjék nagy frigyem

Illy nagy hitszegéssel.

Ritka dolog, látom,

Már igaznak lenni,

Ennyi sok tövis közt

Egy rózsát sem szedni,

Búbánat fájdalom,

Soha nyugodalom

Szerelmet így élni.

Oh miért nem mondottad,

Hogy ha nem szerettél?

Ha nem szenvedhettél,

Minek késérgettél?

Inkább meg nem öltél,

Mintsem igy vesztettél,

Mért el nem temettél?

Legyek ámbár példa

Szerelem szolgája,

Kit illyen gyilkossan

Megcsalt praktikája,

Melly kegyetlen kin az,

Azért hogy ki igaz:

Ez minden’ csudája.

Itéld meg jól azért,

Ezt mért érdemlettem?

Hogy elpártolj tőlem,

Néked mit vétettem?

Istenem meg is vér,

Kitül is boszút kér

Szivem mert szerettem.