XIX. Vers.

Oh, ki kírkedhetnék jó szerencséjével,

Annak állhatatos kedveskedésével,

Hogyha mosolyog is, gazdagít kincsivel,

Kevís idő múlva tetézi méreggel.

Oh, ki boldog ember, kinek nincs szívébe

Gyógyulhatatlan seb, s csendes elméjébe,

Nem fél és nem retteg jó szerencséjébe,

S változástúl nem tart, vigad életébe.

Oh, ki boldog ember, ki nem adós másnak,

Ura, s nem szolgája az ő javainak,

S nemis tékozlója Isten áldásinak,

Jó példaadója az ő szomszédinak.