XIX. ZSOLTÁR

Az Egek beszéllik

És nyilván hirdetik

Az Úrnak erejit.

Az ég mennyezeti

Szépen kijelenti

Kezinek munkáit.

Az napok egymásnak

Tudománt mutatnak

Az ő bölcseségéről.

Egy éj az más éjnek

Beszél az Istennek

Ő nagy dicsőségéről.

Nincs szó, sem tartomány,

Holott ez tudomány

Nem prédikáltatnék,

Mindenfelé megyen

Ez földkerekségen

Beszéde ezeknek.

Járások kimegyen

Mind ez világ végén,

Holott az fényes napnak

Hajlékot az Isten

Helheztetett szépen

Ő lakószállásának.

Kiben, mint vőlegén,

Reggel fölkél szépen

Ő ágyasházából,

És úgyan örvendez,

Mint az erős vitéz,

Ha futásra indól.

Az égnek egy végén

Fölkel, és elmegyen

Gyorsan az más végére,

Sohol semmi nincsen

Ő hévsége ellen,

Ki magát elrejthesse.

Az Isten törvénye

Tiszta ő beszéde,

Lelkeket megtérít.

Hívség bizonsága,

Kisdedeket abba

Bölcseségre tanít.

Ő parancsolati

Igazak mondási,

Kik szívet vigasztalnak.

Minden ő törvényi

Tiszták szent beszédi,

Szemet világosítnak.

Az Isten félelme

Tiszta, mindörökké

Megmarad és megáll.

Az ő ítélete

Igaz mindenekbe,

Teljes nagy jósággal.

Arannál, ezüstnél

Kedvesb drágakőnél,

És sokkal böcsületesb,

Ő szerelmessége

És gyönyörűsége

Még az méznél is édesb.

Azki szolgál néked,

Uram, tanól tőled

Nagy jó tanóságot,

És azt ha megtartja,

Jól leszen ő dolga

Mert vészen jutalmot.

Ki tudná bűninek

Számát esetinek,

És ki gondolhatná meg?

Én sok bűneimet,

Titkos vétkeimet,

Uram, nékem bocsásd meg.

Szolgádat őrizd meg,

Kevélségtől tartsd meg,

Ne essék ez bűnben,

És én tiszta lészek,

Semmi bűnt nem tészek,

Járok te kedvedben.

Szájamnak szólása,

Szívem gondolatja,

Kedves legyen tenéked.

Adjad, óh, én Uram

És erős kőszálam,

Hogy ne vétsek ellened.