XL. BÁR AZ KIT SZERET...

Bár az kit szeret

Szivem téged illet,

Abban mást nem vehet;

Titkossan

Érted kinlódik,

Bátrán nem aggódik,

Azért nem változik

Igy okossan.

Orczám pirúljon,

Azzal ujúljon,

Kedvem vidúljon,

Nem bánom:

De legyen miért,

S annak kedvéért,

Az ki igaz bért, vért

Ád hivségért.

Ráró bár légyen,

Észre ne végyen,

Téged nem szégyen

Szeretnem,

Ha meg nem válom,

S másoknál álom,

De nem tagadom, csak

S gondolom,

Mert tudom.

Czukor bár az sziv,

De hogy ha nem hiv,

Csak emésztő nyiv

Szolgádnak;

Igy ne emészszed

Kér olly kedvessed,

Kinél nincsen hivebb

Te rabodnak.

Zárj kebeledben,

Titkos kedvedben,

Csak egy szivedben;

Sajnáljad,

Hogy csak kinjában

S sziv árnyékában

Eped hejában, ah

Azt bánjad!

Azért végtére

Kér csak ő erre,

Hogy minden szélre

Ne engedd

Szived bárkáját

És vitorláját,

Ő hozzá czélját igy

Forditsad.