XLIII. TE VAGY ÉLETEM, REMÉNNYEM, FÉNNYEM...

By László Amade

Te vagy életem, reménnyem, fénnyem,

Te vagy én szivem, próbált hivem,

Hozzád borúlok, ájúlok, húlok -

Előttem már nincs

Olly drága kincs!

Ez vólt érdemem! én vérem bérem!

Ezt volt megérnem, ah szerelmem!

Confundáltál, próbáltál, megcsaltál,

Azért szenvedtem,

Mert szerettem!

Szeretett Dido, mert az Cupido

Szivét sértette, megejtette:

De az vólt kétség, és nem vólt hívség,

Én, hivem, égek

S megepedek.