XLIII. ZSOLTÁR

Ítélj meg engemet, Úr Isten,

És fogadd föl én igyemet

Ez kegyetlen nemzetség ellen,

Az hamis embernek kezében

Ne bocsáss, Uram, engemet,

Tartsd meg én fejemet.

Uram, engem miért hagyál el,

Lám te vagy én erősségem?

Miért járok keserűséggel,

Minden örömöm távozék el?

Mert nyomorgat ellenségem

És sanyargat engem.

Igazságodat add értenem,

Világosságod küldd alá,

Ki megvilágosítson engem,

Szent hegyedre legyen vezérem,

Bémenésem igazgassa

Az te hajlékodba.

Isten oltárához bémegyek

Az én Uram eleiben,

Azki öröme én szívemnek.

Hegedővel néked éneklek,

És hálát adok szüntelen

Tenéked, Úr Isten.

Miért vagy szomorú, én lelkem,

Mit keseregsz illy szertelen?

Bízzál az Istenben, mert hiszem,

Hogy még őtet vígan dicsérem,

Midőn engem megment híven,

Én Istenem lévén.