XLV. ZSOLTÁR

Egy szép dolgot hoz elő az én szívem,

Az dicső királyról lesz éneklésem,

Kit nyelvem megdicsér szép cifrával,

Mint egy deák az író pennával:

Sokkal szebb vagy te minden embereknél,

Mindent föllyülmúlsz te szép termeteddel,

Ajakidnak nagy ő kedvessége,

Mert megáldott az Isten örökké.

Te kegyes és erős vitéz, készölj föl,

Vedd fegyvered és oldaladra kösd föl,

Úgy, mint királyi ékességedet,

Ez ékességben végy győzödelmet.

Az jó igazság vezérlje utadat,

Kegyesség, jóság bírja járásodat,

És az te karodnak erejével

Nagy csudákat téssz, megládd szemeddel.

Mert hegyessek az te sebes nyilaid,

Kit megéreznek minden ellenségid,

Midőn ő szíveket általlövöd,

És őket hatalmad alá vetöd.

Óh, Úr Isten, az te királyi széked

Megmarad mindörökké dicsőséged!

Pálcája az te királságodnak

Bizony pálcája az igazságnak.

Az igazságot te igen szeretöd,

Az hamisságot viszontag gyűlölöd,

Azért az Isten mindenekfelett

Víg olajjal megkenett tégedet.

Mirha és áloés szag jő ruhádról,

Cásiaillat üt ki kamarádból,

Elefánt-tetemes palotádban

Néked mindenek szolgálnak vígan.

Az királyok leányi ékességben

Drága öltözettel jőnek elődben,

Jobb felől áll az kegyes menyasszony,

Azkin szép aranyas ruha vagyon.

Ó, te szép leány, hallgass beszédemre!

Nézz ide, füleiddel hajolj erre,

Feledkezzél el te nemzetedről,

Atyád házát is vesd ki eszedből.

És az király az te nagy szépségedben

Gyönyörködik, és vigad ő szívében,

Ő leszen immár tenéked urad,

Azért térdet hajtván őt uraljad.

Az Tirus-béliek és egyéb népek

Néked ajándékot hoznak és küldnek,

Királyleányi belső szépséged

Tisztelik aranyas öltözeted.

Ő szép hímmel varrott öltözetiben

Bévitetik az király eleiben,

Leánytársainak szép serege

Őutánna vitetnek elődbe.

Ekképpen gyönyörű ékességekkel

Az királhoz vitetnek nagy örömmel,

Bémennek királyi palotádban,

És nagy örömben lesznek mindnyájan.

Az te elhagyott szüleid helyében

Magzatokat ád tenéked az Isten,

Kiket helyheztetsz nagy méltóságban,

Fejedelmekké téssz sok országban.

Az te nevedet mindenkor hirdetem,

Nemzetségről nemzetségre beszéllem,

És minden maradéki ezeknek

Tégedet mindörökké dicsérnek.