XLVI. Utóhangok

Szivem, mióta távol estünk,

Nap nap után lankad szerelmünk.

Ah, nem is az már ez az érzet;

Szine, illatja elenyészett.

Mit is sohajtsak, mit vesződjem

Egy nő miatt, kimessze tőlem!

Mért csüngjek rajtad dőre vággyal,

Ha két karom nem foghat által!

A szerelem nótái fogynak.

Ah, agglegény leszek maholnap!

Nem áltat szép ábrándvilág

Közelg az ősz; nincs délibáb.

Sötét hajamban szürke szálat

Találok mindennap nehányat.

Oda vagy ifjuság, oda!

Jön már a józanság kora.

Isten veled, sok fényes álom!

Mit is lézengek a világon!

Lehiggadt szívem mért dobog,

Ha már szeretni nem fogok!